Székvárosi öreg templom harangja
Jaj, de ritkán hallszik nálunk a hangja
De amikor elhozza az esti szél
Eszembe jut, hogy te engem szerettél.

Nem szeretsz már, nem hallom a harangszót
Nem hoz nekem az életbe soha jót
Sírig tartó hű szerelmet fogadtál
S az estéli harangszónál megcsaltál.

Száradjon el minden virág a réten
Aludjon el minden csillag az égen
Nap se süssen gyász borítsa az eget
Mer egy legény csalta meg a szívemet.