Látom, az életem nem igen gyönyörű,
Két hervadt arcámon fojdogál az könnyű,
Két hervadt arcámon fojdogál az könnyű.

Ott hadd fojdogáljon, csak árkot ne vágjon,
Az én jó Istenem búmba el ne hagyjon,
Az én jó Istenem búmba el ne hagyjon.

Fuvom az éneket, de nem jó kedvemből,
Mer a bú futassa bánatos szűvemből,
Mer a bú futtassa bánatos szűvemből.

Könnyebb kősziklából poharat csinálni,
Mint két édes szűvnek egymástól elválni,
Mint két édes szűvnek egymástól elválni.

Mikor két édes szűv egymástól elvállik,
Még az édes méz es keserűvé vállik,
Még az édes méz es keserűvé vállik.