Szállj el, fecskemadár,
Zöld erdőn keresztül,
Szállj a babám ablakába,
Csak ő van egyedül.

Ha kérdi, hogy vagyok,
Mondjad, beteg vagyok.
Ojan erőst fáj a szívem,
Érte meg is halok.

Jó estét, jó estét,
De nem mindenkinek,
Csak annak a barna lánynak,
Aki engem szeret.

De nem az a legény,
Aki gyócsingbe jár.
Nem fekszik az én ágyamba
Minden kapcabetyár!

Mer az én ágyamba
Széna, szalma vagyon.
Minden eggyes szalmaszállon
Piros rózsa vagyon.

Piros a rózsája,
Rozmarint az ága,
Kihez jártam három évet,
Nem jártam hiába.

Csendesen kopogtat,
Hangosan szóllítgat:
Eresszél be, szép szeretőm,
Ha idehaza vagy.

Nem eresztelek én
Kilenc óra után.
Eredj oda vissza, babám,
Ahol eddig voltál!

Nem voltam én sehol,
Csak itt nálad voltam,
Zöldre festett ablakodat
Rég hogy kopogtattam.