Ha felülök deres paripámra,
Sarkantyúmat vágom oldalába.
Addig megyek én a deres paripán,
Míg két szemem utat lát a pusztán.
Megálljatok pusztáknak virága,
Elhervadtok tik is nemsokára!


Sivatag szél fújja a testemet,
Zsíros bunda takargat engemet.
Idegyertek vármegye kutyái,
Megrövidül éltetek napjai!


Azt gondoltam magamba, magamba,
Leszek én még a rózsámé valaha.
De már látom, nem leszek, nem leszek,
Szándékomtúl, jaj, de messze esek!