hegyek alján folydogál el a tisza
a szívemet meg de megszomorítja
a szívemről ki se bújik a bánat
míg a párja nem leszek a rózsámnak

ezt a legényt még akkor megszerettem
mikor vele legelőször beszéltem
megtetszett a gyönyörűszép szaváért
homlokára göndörödő hajáért

bíró uram tegyen törvényt ha lehet
kit szeretek az az enyém nem lehet
zöld erdőben azt fütyöli a rigó
hogy szerelemről nem parancsol a bíró
sem a bíró sem a jó édesanyám
azé leszek kit szeretek igazán