Fölszántatom a buzai nagy utcát,
S vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Én bevetem magamat piros rózsának,
Aki szeret, szakítson le magának.

Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza!
Mert miköztünk a szerelem nem tiszta.
Jaj, én édes Istenem, hogy adjam vissza?
Nem volt arany, rég megette a rozsda.

Hegyek alján folydogál el a Tisza,
S a szívemet nagy bánat szomorítja,
S a szívemről le sem múlik a bánat,
Míg csak párja nem leszek a babámnak.