A fényes nap immár elnyugodott
MagyarA fényes nap immár elnyugodott A föld szintén sötétben maradott Nappali fény éjjelre változott Fáradtaknak nyugodalmat hozott Minden állat megy nyugodalomra Az Istentől kirendelt álomra De én Uram úgy menek ágyamba Mintha mennék gyászos koporsómba Midőn ágynak adom a testemet Deszka közé zárhatom éltemet Hosszas álom érheti szememet A kakasszó hozhatja végemet Vessünk számot hát, édes Istenem Hogy lelkemet ne kelljen féltenem Hogy lehessen bátrabban szólanom Midőn meg kell előtted állanom Színed előtt mindennap elesem De te lettél atyádnál kezesem De megbocsáss, mert szívemből szánom Könnyek miatt szememben nincs álom Az ágyamba zokogva költözöm Vánkosomat könyvemmel öntözöm Ha megtartasz holnapi napodra Nem fordítom azt megbántásodra Ne szólíts ki, Uram, készületlen Vezess előbb az enyhítő kútra Hogy juthassak a mennyei jussra Úgy bocsáss el engem a nagy útra Ámen
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=3324