Kádár István históriája 2.

Fölemelé Kádár szemeit az égre
Mondván Uram Jézus jöjj segítségünkre
Nosza jó katonák harcoljunk kétkézre
Mert nem látok embert jönni segítségre.

A zászlótartónak fönnszóval kiáltja
Vidd el fiam, vidd el a zászlót más útra
Hogy el ne vesszen az urunk kevés hada
Mert Magyarországért meghalok én még ma.

Kiontom véremet én szegény hazámér
Ezerszer meghalok kedves nemzetemér
Nem szánok érette bizony ontani vért
Mert én a Krisztustól veszek jutalmat bért.

Tatár a nyílvesszőt mind polyvát úgy szórja
Mégis ugyan villog, forgódik két karja
Hétszer a táboron magát által vágja
Nézi az ellenség dolgait csodálja.

De hogy fáradtatott nyilak erejével
Mégis mindhalálig harcolt tőrrel öklel
Leomlik a tatár előtte sereggel
Azért búcsúzását bízta rám híveddel.

Elsőbben végbéli szíves akaróim
Fülöki Pápózi Szécsényi rokonim
Nógrádi Palánki Gyarmati társaim
Diósgyörgy Olmódi Szedrai barátim.

Kikkel az Alföldön sokat sanyarkodtam
Sok deret hideget meleget kóstoltam
Sokszor a tatárral szerencsét próbáltam
Most Isten hozzátok tölletek megváltam.

Széki Péter aki buzgón szeretettel
Úgy voltál énhozzám mint test a lélekkel
Megbocsáss az egész pápózi sereggel
Ha voltam hozzátok valami vétséggel.

Mint atya magzatát engem úgy szerettél
Hibás dolgaimér gyakran megfedettél
Sok jó akarattal voltál mint lehettél
Isten bodogítson engem megbecsültél.

Bud János Bezerédi vitéz kapitányok
Kik én életemnek hasznára valátok
Halálnak akadtam horgára látjátok
Lelkmértt az Isten ti is imádjátok.