Szabó Vilmát hat zsandár kíséri
Édesanyja jaz ablakból nézi
Ne nézd anyám gyászos életömet
A babámér­ szenvedöm ezeket.

Szabó Vilma zöld selyem szoknyája
Elakadt a börtöny ajtajába
Arra kérem kapitány uramat
Akassza ki zöld selyem szoknyámat.

Szabó Vilmát nem az anyja szülte
Rózsafának teteje termette
Rózsafának legmagasabb ága
Énrám hajlik szomorúságába.

Szabó Vilma nem fáj-e ja szíved
Hogy megölted három gyermekedet
De hogy nem fáj talán meg is hasad
Halálomig zörgetöm a vasat.