Végigmëntem az özvegyasszony udvarán,
Véletlenül bënéztem az ablakán.
Csalfa ja szëme, azt néztem ki belőlle:
Van néki ëgy szép fia, halál választ el tőle.

Nem idevaló születésű vagyok én.
Messze földről ide vándoroltam én.
Így jár, aki messze földről ide vándorol,
Nincsën babája, ki vállára borullyon.

El, el, elmëgyëk, nem maradok e tájon,
Hogy a szívem a szeretőmé­ në fájjon.
Mer a szívem a szeretőmé­ nagyon fáj.
Szőkét szeretëk, mer a barna mëgcsalt mán.