Bátori Kalári,
Nyisd ki az ablakot,
Nyisd ki az ablakot,
Hogy merre mit látol!

Nem látok én semmit,
Nem hallok én semmit;
Törökország felől
Három veres zászlót.

Vajjon kiért jönnek,
Vajjon miért jönnek?
Eladtalak, lányom,
A török kezébe.

Kedves édesanyám!
Hogyha én elmegyek,
Lesz egy kanál vized,
Vagy egy falat kenyér?

Ruháim, ruháim,
Földre lehúlljatok!
Hagy tudja jó anyám,
Hogy tik is gyászoltok!

Virágok, virágok,
Mind elhervadjatok!
Hagy tudja jó anyám,
Hogy tik is gyászoltok!

Bátori Kalári,
Nyisd ki a kapudat,
Nyisd ki a kapudat,
Add ki szép lányodat!

Várjál, fiam, várjál!
Még most őtöztetik.
Most teszik fejibe
Azt a szép koszorút.

Először felkiált
A kisebbik vőfily:
Édes anyámasszony,
Beteg a menyasszony!

Másodszor felkiált
A nagyobbik vőfily:
Édesanyám asszony,
Bágyadt a menyasszony!

Ha bágyadt, bágyadjon!
Messze földről hoztuk,
Talán csak alhatnék,
Messze földről hoztuk.

Harmadszor felkiált
Maga a vőlegíny.
Édes anyámasszony!
Meghótt a menyasszony!

Kocsisok, kocsisok,
Gyászos kocsisaim!
Menjetek, fogjátok,
Az anyját híjjátok!

De ne úgy híjjátok
Hogy: lakadalmára,
Átkozott lyányának
Takarítására. ­Vége van.­