A fényës nap immán elnyugodott,
A főd szintén sötétbe maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Mindën állat mëgy nyugodalomra,
Az Istentől kirendëlt álomra.
De jén, Uram, úgy mënyëk ágyamba,
Mintha mënnék gyászos koporsómba.

Midőn ágynak adom a testëmët,
Dëszka közi zárhatom éltëmët.
Hosszas álom érheti szëmëmët,
A kakasszó hozhatja végemët.

Vessünk számot hát, édës Istenëm,
Hogy lelkëmët ne këlljën féltenëm!
Hogy lehessën bátrabban szólanom,
Midén mëg këll elétted állanom.

Színyëd elétt mindën nap elesëm,
De te lëttél Atyádnál kezesëm.
De mëgbocsáss, mer szivemből szánom,
Kënyvek miatt szëmëmbe nincs álom

Az ágyamba zokogva költëzëm,
Vánkosomot könyvemvel ëntëzëm.
Ha mëgtartasz hónapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.