Bánat, bánat, be nagy bánat,
Be tudtam én, hogy így járok.
Bánat, bánat, be nehéz vagy,
Be rég, hogy a szivemen vagy.

Eladnálak, de nincs kinek,
Adott az Isten mindennek.
Adott az Isten mindennek,
Minden anya gyermekinek.

Sárga hajam vállam veri,
A gyócs ingem mind elkeni.
Bárcsak, rózsám, azt mosnád meg,
A szívem vigasztalnád meg!

Ha tudtad, hogy nem szerettél,
Házadhoz mért kerítettél?
Hagytál volna békit nekem!
Más is elvett volna engem.

Addig, babám, szerettelek,
Amíg meg nem ismertelek.
Mióta megismertelek,
Könnyen másnak engedtelek.

Szeressen már, kinek tetszik,
Nekem nehezennem esik.
Nehezenn esik a járás,
Tölled, babám, a megvállás.

Jártam hozzád egy ösvenyen,
Azt is elkertelték töllem.
De nem ággal, se nem fával,
Csak az irígyek szájával.

Irígyek, kik irígykedtek,
Ne rágjatok, ne jegyetek!
S lallala...

"Lassú"