Betyárgyerek az erdőben
Bújdosik a sűrűségben.
Gondolkozik ő magába,
Hová menjen éjszakára.

Azt gondolta ő magában,
Elmén babája házára.
Bekopogtat betyármódra:
Van-e idehaza gazda?

Nincsen idehaza gazda,
Kerülj, babám, az ajtóra!
Készen az ágy, meg van vetve.
Csak te, babám, feküdj bele!

Nem fekszek én az ágyadba,
Félek attól, hogy rám virad.
Ne félj, babám, nem alszok el,
Eggy órára köjtelek fel.

Éjfél után eggy az óra.
Kelj fel, babám, viradóra!
Irigyejim mind alusznak,
Még az ebek sem ugatnak.

Akármilyen ködös idő,
Akárhogy esik az eső,
Én a babám felkeresem,
Mert én igazán szeretem!