Jaj nekëm, kedves ëgy fájdalmas, szërëncsétlen fijam, jaj, aki elmënté
egészségësen, oszt má mëghalva hoztak haza! Jaj, drága fijam, kedves szépszavú
galambom nekëm. Jaj, mikor benned vót mindën bizodalmunk, mégis itt hattá
bennünköt! Jaj, kedves Bërcikém, kedves ëgy virágom nekëm, jaj, aki csak
tizënhét évig tudtalak nevelni, kedves ëgy fijam! Jaj nekëm, Bërcikém, drága jó
fijam nekëm, jaj, de nagyon szërëncsétlen halállal tudtá mëghalni! Jaj, itt
hattá bennünköt öregségünkre, kedves jó fiam nekëm, jaj, itt hattá, jelmënté,
ijen hamar bennünköt!  Jaj, Bërci, Bërci, kedves ëgy fijam nekëm, jaj, de nëm
gondoltam, hogy ijen hamar itt hagyjá bennünköt!  Jaj nekëm, drága jó fijam,
kedves ëgy szërëncsétlen fijam nekëm, jaj, ki még magad së tudtad, hogy elmégy,
oszt mán dére mëghajjá! Jaj, Bërcikém, kedves, ëggyetlenëgy jó fijam nekëm,
keves idejig tudtam benned gyönyörködni! Jaj, csak tizënhét évig tudtalak
nëvelni, kedves ëggy fijam! Jaj, ijjen szép nagy korotokba raktalak el mind a
kettőtököt!  Kedves fijam, kedves Jolánkám, kedves ëgy drága gyerëkejim nekëm!

"Elsirattam a fiam, akit nëgyvenbe a fa agyonütött. Tizënhét éves vót."