Bilibók János, mit gondoltá,
Mikor hazzól elindúltá?
Én ëgyebet nem gondoltam,
Mrhájaim járomba fogtam.

Ilonámtól elbúcsúztam,
S Istánkámot mëgcsókoltam,
S aval szántani indúltam,
S aval szántani indúltam.

Amikor bácsikámhoz értem,
Met én oda ës bémëntem,
Áncsikámval beszélgettem,
Met én töle jës búcsút vëttem.

Aval szántani indúltam.
Hosszú napot én szántottam,
S a csokányoson botogram,
S a csokányoson botogram.

Olyan erőst elfárodtam,
Estét értem, lenyugodtam.
Mikor legjobban aludtam,
Odajöve ja dusmányom.

Kërësztül löve ingëmët,
Eltëtte jaz életëmët.
Árván hatta népejimët,
S az én jó édësanyámot.

Szëkjél, sógor, me mëglőttek,
S a világomról eltëttek.
Fog­ járomba marhájimat,
Vígy el ingëm magad haza!