Nyerges, Nyerges, hová lëttél,
Szép hírëdből hogy kiestél.
Érző szívem fëlsóhajtott,
Amint Nyerges tövin szántott

Fáj szívem, fáj, ha ezt látom,
S hazám földjét sírva szántom.
Zsëllér vagy te, én mëg székëj,
De egünkre ëgy nap jő fël.

Ëgy eső hull a földünkre,
Mét vónék én külonb, mint te?
Bekecs alatt Nyárád tere,
Ott ëgy kunyhó zsuppal fëdve,
De belseje aranybánya,
Arany benne ëgy kislányka.