Szivárvány havasán(ă)
Kinyílt rozmaringszál, (ă)
Nem szereti hejét,
El akar buj(ă)dosni.

Ki kell onnan venni,
Más hejbe kell tënni,
S kí kell onnan venni,
Jobb hejrë kell tënni.

S anyám, édesanyám,
Kinek adott ëngem:
Nagy hidëg havasra
Nagy hegyi tolvajnak.

Ki most is odavan
Këresztút állani,
S këresztút álloni,
Embert megfosztani.

S embërt megfosztani,
Piros vérét venni,
S embert megfosztani,
Piros vérét vënni.

Nem szoktam, nem szoktam
Hajnalba fëlkelni,
S a patakra futni,
Víres ruhát mosni.

Mér sírsz, asszon, mér sírsz,
Tán anyád járt ide?
S nëm járt anyám ide,
Jín sem jártom oda.

Cserfát égëttem,
Gyermëkët rengëttem,
S a keserű füstje
Hozta ki a könnyem.

Három halál közzül
Mejikët választod?
Három halál közzül
Mejiket vállasztod?

S vagy fejedet vegyem,
Vagy víredet vegyem,
Vagy három szál gyertya
Fëjedenn elígjen?

S három halál közzül
Én aztat választom,
Hogy három szál gyertya
Fëjemen elígjën.

S hozd ki, të Borbála,
Aztat a vég vásznot,
(hogy) Tetőtől talpáig
Mind befacsarjátok.

Súrolják a nyársot
Én gyönge testemnek,
Mossák a vedencét
Én piros vérëmnëk.

S levivén pincébe,
Elvágá a nyakát.
S elvágá a nyakát:
Itt van ídësanyád!

Bujj el, fiam, bujj el,
Líányom, gyermëkëm,
S mikor én anyádot
Mindig rëngetgettëm.

S nem gondoltam volna,
Hogy sötét börtönnek,
Hogy sötét börtönnek
Fenëkibe tegyen.