Kis-Küküllő mellett egy szép, drága madár lakik,
Kinek párja e világon ritkán találtatik.
Angyali termetű, szégyön tekintetű,
Szép páva járású, gelice szólású,
Vénus mosojgású.

Ha jaztat a kis madarat kezembe foghatnám,
Minden búmat, bánatimot szivemrő leraknám!
Jól tudom magamról, nem kérdem senkitől,
Hogy nincs nagyobb rabság, nagyobb szomoruság
Mint a magányosság.

Sem éjjelem, se nappalom nem esik kedvemre,
Sem ebédem, se vacsorám nincsen örömömre.
Egész nap búsúlok, éjjel gondolkodok,
Hogy mitévős legyen, hogy jó társat vegyek,
Kivel hóttig éljek.