De kár vót énnékem pántlikát viselni,
Egyedül magamba­ lefekünni, s kelni,
Nincs szivemnek reménysége, kihez mennyek feleségnek,
Jaj, kínaim nagyok, hogy még leány vagyok.

Kétszer a húsz évet immár meghaladtam,
Mégis az átkozott pártába­ maradtam,
Nincs szivemnek reménysége, ki venne el feleségnek,
Jaj, kínaim nagyok, hogy még leány vagyok.