El, el, elmegyek, nem maradok e tájon.
Hogy a szivem a babámér ne fájjon.
Mer a szivem a babámér nagyon fáj,
Szőkét szeretek, mer a barna megcsalt már.

Egyet ittam én a Balaton vizéből.
Kitagadott a babám a szivéből.
Ha mégegyszer a szivéből kitagad,
Ez a magos ég csillagostul leszakad.

Jó bort iszom én, diófával tüzelek.
Kökényszemű barna kislányt szeretek.
Olyan annak a két szeme járása,
Mint az égen a csillagok ragyogása.

Nem jó csillag lett volna énbelüllem.
Nem jól ragyogtam volna én az égen.
Éjfél tájban megkerülném az eget,
Akkor tudnám meg, hogy a babám kit szeret.

- Édes jó anyám, mi van a kötényébe?
- Piros alma. - Adjon egyet belőle!
Addig adjon, mig a faluba érek,
Azután már szerelemből megélek.