Sej, haj, nincsen kedvem, mer elvitte a gólya,
Mer ott jártam, ahol nem kellett volna.
- Gólyamadár, hozd vissza a kedvemet,
Sej, haj, kedvem után a régi szeretőmet!

Sej, haj, nincsen széle a fekete selyemnek,
Nincs is igaz szive a szeretőmnek!
Veszek olyan selymet, kinek széle lesz,
Sej, haj, tartok oly szeretőt, aki igaz lesz!

Sej, haj, rétest ettem, elégette a számat,
Más öleli az én kedves babámat.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
Sej, haj, más kacsingat a fekete szemébe.

Sej, haj, a Bakonyba betyárlegény vagyok én,
Közepébe kis kunyhóba lakom én.
Jer be hozzám, barna kislány pihenni,
Sej, haj, édesanyám majd gondodat viseli.

Sürü sötét felhők vándorolnak az égen.
Hull a zápor a bakonyi térségen.
Barna kislány, selyemkendőd elázik,
Sej, haj, barna hajad, piros orcád megfázik.

Sej, haj, szétoszlottak már a sürü fellegek,
Te itt maradsz, rózsám, de én elmegyek.
Élj boldogul, a jó Isten áldjon meg,
Sej, haj, olykor, olykor rólam is emlékezz meg.