előadó: Türei Lengyel László, Czilika György bandája
             Türei Lengyel László - ének
             Czilika György - hegedű
             Lőrincz Albert - négyhúros brácsa
             Ötvös Sándor - bőgő
közreműködik:
             Gombai Tamás - hegedű
             Lehmann Tamás - kontra

Búsulni sohase tudtam
míg szeretőt nem tartottam
de mióta azt fogadtam
búsulni is megtanultam

Bú az élet mindig búval
nem vagyok szabad magammal
nem vagyok szabad magammal
az én kedves galambommal

Élet, élet, betyár élet,
mivel vagyok adós néked,
lerovom az adósságom,
ha meghalok azt sem bánom.


Künn a réten lekaszálták a szénát,
elvágták a bús gerlice jobb szárnyát,
bús gerlice kesereg szárnyáért,
én is kesergek a régi babámért.

Szilaj lovam patkószege de fényes,
a türei bíró lánya de kényes,
göndör haját ráhajtja ja vállára,
száz forintos gyöngyöt köt a nyakába.

Édesanyám ki a legény ha én nem,
ki nyergeli fel a lovam ha én nem,
felnyergeli az én gyenge két karom,
amelyikkel ölelem a galambom.


Édesanyám férjhez adott,
csak egy rongyos pendelyt adott,
a vőlegény is olyan volt,
csak egy rongyos gatyája volt.

Én a dolgot nem restelltem,
Hangárba kendert vetettem,
szőttem neki egy szösz gatyát,
avval ágálja ki magát.

Szőttél biza de csak egyet,
abba se nem volt köszönet,
szőttél gatyát ülep nélkül,
itt vagyok most gatya nélkül.


A türei hegy alatt hegy alatt,
három kislány piros rózsát arat,
én leszek a három kislány kévekötője,
gyáva legény kinek nincs szeretője.

Piros alma ne gurulj ne gurulj,
értem babám ne búsulj ne búsulj,
lám én regruta vagyok még sem búsulok,
jó az isten tán csak megszabadulok.



Felszállott a kakas a meggyfára,
kukorékol hajnal,hasadtára,
hajnal hasad sűrű csillag ragyog,
látod babám most is nálad vagyok.

Amért én most be vagyok sorozva,
ne hidd babám nem leszek katona,
lesz a bíró lesz az olyan szíves,
beírja hogy nem vagyok húsz éves.

Amért én most ilyen sárga vagyok,
ne hidd babám hogy én beteg vagyok,
megsárgított engem a szerelem,
nálad nélkül gyászos az életem.

Amért én most ilyen piros vagyok,
ne hidd babám hogy én festve vagyok,
így szült engem anyám a világra,
pirosító nem kell az orcámra.

Amért én most ilyen barna vagyok,
s kilenc kislány szeretője vagyok,
a tizedik el van tőlem zárva,
édesanyja cifra szobájába.



Szánt az ökör recseg-ropog a járom,
erős a föld a türei határon,
olyan erős hármas eke sem vágja,
szép a babám e világon nincs párja.

Kiskertemben kivirított a retek,
de semmirevaló kislányt szeretek,
mit bánom én ha semmirevaló is,
semmirevaló vagyok magam is.

Keserű víz nem hittem hogy édes légy,
régi babám nem hittem hogy csalfa légy,
csalfasággal csaltad meg a szívemet,
a jó isten úgy áldjon meg tégedet.



Szárad a bokor a tetőn,
száradj el régi szeretőm,
sej úgy száradj el mint a szegfű,
mint a réten lekaszált fű hateha.

Ez a kislány boglyát tetéz,
aki rakja annak nehéz,
sej haj kalapjára hull a széna murva,
énutánam ne járj sírva.

Volt szeretőm Kati nevű,
volt szeretőm Kati nevű,
sej haj mint sem olyan nevű lenne,
inkább szeretőm se lenne hateha.

Ha tudtad hogy nem szerettél,
házadhoz mért kerítettél,
ej haj hagytál volna békét nékem,
más is elvett volna engem hateha.