Ő már ivott, mink nem ittunk,
Mi csak szomorkodtunk,
Ihaj, csuhaj, ihálicsi,
Most iszik az Ernő bácsi. 
Haj, haj, haj, haj!

Ő már ivott, mink nem ittunk,
Mi csak szomorkodtunk.
Ihaj, csuhaj, ihalácsi,
Most iszik a Ferenc bácsi.
kórus: Hej, hej, hej, hej!

Ő már ivott, mink nem ittunk,
Mi csak szomorkodtunk.
Ihaj, csuhaj, ihalácsi,
Most iszik a Román bácsi.
kórus: Hej, hej, hej, hej!

Ő már ivott, mink nem ittunk,
Mi csak szomorkodtunk.
Ihaj, csuhaj, ihalácsi,
Most iszik a Béla bácsi.
kórus: Hej, hej, hej, hej!

Ő már ivott, mink nem ittunk,
Mi csak szomorkodtunk.
Ihaj, csuhaj, ihalácsi,
Most iszik a Gyurka bácsi.
kórus: Hej, hej, hej, hej!

Ő már ivott, mink nem ittunk,
Mi csak szomorkodtunk.
Ihaj, csuhaj, ihalácsi,
Most iszik a Istók bácsi.
kórus: Hej, hej, hej, hej!

Ő már ivott, mink nem ittunk,
Mi csak szomorkodtunk.
Ihaj, csuhaj, ihalácsi,
Most iszik a Bordás bácsi.
kórus: Hej, hej, hej, hej!


Ő már ivott, mink nem ittunk

Ödöm, ödöm, üt mozsár,
Szól a rigó: rigoncál.
Dória, dória lotty.


Ödöm, ödöm, üt mozsár

ördög bújjék babám a szívedbe
mit válogatsz a szegény legénybe
te sem vagy a világ eleje
egyen meg a válogatós fene

kék ibolya ha leszakajtanálak
mit mondanál babám ha elhagynálak
azt mondanám verjen meg a teremtő
sose voltál igaz szívű szerető

kék ibolya búra hajtja a fejét
mer a harmat nem öntözi a tövét
én is búra hajtottam a fejemet
kit szerettem az az enyém nem lehet


ördög bújjék babám a szívedbe

Öreganyám péntöle a
Karóra van terítve.
Csak a cérna, meg a folt, az
Hatvan forint ára volt.

Öregapám vigyázza,
Hogy a szél el ne hordja.
De a szél nem teheti.
Mert a folt nem engedi.
...


Öreganyám péntöle a

Őrmester úr, a mindenét magának,
Egye meg a sűrűjét a zupának!
Vagy egye meg, vagy adja az anyjának,
Ne adja egy húsz éves katonának!

Őrmester úr, alázattal jelentem,
Máma este a babámhoz eresszen!
Hogy lássam, hogy ki az ő szeretője,
Szeretője le volt ülve melléje.

Háromszor is elindultam, elmentem,
Kapujából mindenkor visszatértem.
Rágyújtok egy magyar cigarettára,
Úgy ballagok búsan a kaszárnyába.


Őrmester úr, a mindenét magának

öröködbe uram pogányok jöttek
meggyalázták kövét szent küszöbödnek
kezük a várost halálra vetették
orcáink sorát siralommá tették

szolgáidnak testek akik megölettek
temetetlen maradtak vagy akik megölték
ételül vetették a mezei vadaknak

hogy folyt a vér ottan a szent a drága
kövér patakokban mint a víz árja
kővé dermedtünk a nagy öldöklésre
s nem maradt szívünk méltó temetésre


öröködbe uram pogányok jöttek

Örömünnep ez nekünk,
Melyre itt egybegyűltünk,
Mária jó anyánknak
Égi koszorút küldtünk.

Nincsen ennél szebb rózsa,
...
Hiszek egy és Miatyánk
Nyílik annak az ágán.


Örömünnep ez nekünk

őrözgeti vala szép fejér pakulár
s ezer báránkáját néztelen sok juhát
s hát csak oda jöve három disznópurkár
s jó napot jó napot szép fehér pakulár

jó napot jó napot három disznópurkár
s jól tudom jól tudom hogy fejem veszitek
s ha fejem veszitek temessetek ingem
s temessetek ingem tellám kapujához

nagyobbacska sültüm fejemhez tegyétek
s mikor a szél fújja fújja fújdogálja
s ki es azt meghallja mindjárt es azt mondja
szép fejér pakulár magát havalygassa

s küssebbecske sültüm lábamhó tegyétek
s mikor a szél fújja fújja fújdogálja
s ki es azt meghallja mindjárt es azt mondja
szép fejér pakulár magát havalygassa


őrözgeti vala szép fejér pakulár

Örül a Mari, fektetnyi viszik,
Jobbann a Sándor, ha le(je)fekszik.
Jobb itt a pusztán, min­ palló-deszkán,
Nem leszek többé nyoszorú-leány.
Ha leszek, leszek, menyasszon leszek,
A vőlegínnek hitvesse leszek.


Örül a Mari, fektetnyi viszik

Örül mi szívünk, mikor ezt halljuk
A templomba megyünk,
Hol Úristennek szent igéjét halljuk.

Megállánk ott, örök Úristen.
A te templomodban
És tiszta szívvel dicsérünk tégedet.


Örül mi szívünk, mikor ezt halljuk

Örül mi szívünk, mikor ezt halljuk
A templomba mégyünk,
Hol Úristennek szent igéjét halljuk.

Előtted állunk, örök Úristen.
A te templomodban
És tiszta szívvel dicsérünk tégedet.


Örülj, emberi nemzet,
Üdvözítőnk érkezett.
Mivel Ádám vétkezett,
Krisztus kegyelmet szerzett.

A Szűz Jézust fogadá,
Szűz szülé e világra,
És szűzen megmaradott,
És szűzen megmaradott.


Örülj, emberi nemzet

Örülj, emberi nemzet,
Üdvözítőnk érkezett,
Mivel Ádám vétkezett,
Krisztus kegyelmet szerzett.

A szűz Jézust fogadá,
Szüleje ez világra.
És szűzön megmaradott,
És szűzön megmaradott.


Örülj, örvendezz, Szent Szűz, ale-aleluja.
Mennyországi fényes tűz, ale-aleluja.
Kit méhedben hordoztál, ale-aluja
Erős volt a halálnál, ale-aleluja.


Örülj, örvendezz, Szent Szűz, ale-aleluja

Örülj, vigadj, tisztaságban fölvirágzott anyaság,
Asszonyi ártatlanságban tündöklő menyasszonyság.
Mária, Mária, egek királynéja,
Bűnösök szószólója.


Örülj, vigadj, tisztaságban fölvirágzott anyaság

Örülök, hogy juhásznak születtem,
Hét vármegyén számadó lehettem.
Rozsdás bográncs, szolgafa, a fakanál,
Megél ebből egy szegény juhászbojtár.

Örülök, hogy van szép feleségem,
Van is hozzá jó nagy tehetségem.
Rozsdás bográncs, szolgafa, a fakanál,
Megél ebből egy szegény juhászbojtár.


Örülök, hogy juhásznak születtem

Örvend az ég vígassággal, dicséretekkel.
Ragyog a nap sugarával, tiszta fényével.
Ó, már messze derülnek, a csillagok kerülnek,
Minden állatok örülnek, ma örvendeznek.

Ma van híres Szent Erzsébet, viszi hárfáját,
Édesdeden veregeti kedves nótáját.
Azt kivánjuk szívesen, hogy az Isten éltessen,
Hogy több számos esztendővel
Szerencséltessen.


Örvend az ég vígassággal, dicséretekkel

Örvend az ég vígassággal, dicséretekkel,
Ragyog az ég sugarával, tiszta fényével,
A csillagok derülnek, hová messze kerülnek,
Minden állatok örülnek, ma zengedeznek.

Ez a híres Szent István is veszi hársfáját,
Édesdeden veregeti kedves nótáját.
Azt kívánjuk szívesen, hogy az Isten éltesse,
Több szép számos esztendőbe szerencséltesse!


Örvend az ég vigaszsággal, dícséretekkel,
Ragyog ez nap sugárival, tiszta fényekkel,
A csillagok derülnek, derülnek,
Ó, de messze kerülnek, kerülnek,
Minden állatok örülnek, ma zengedeznek.

Azt kívánom szívesen, szívesen,
Hogy az Isten éltessen, éltessen,
Testi-lelki áldásokkal szerencséltessen.

Dicsőséges Szent Mihály is veszi hárfáját,
Édesdeden veregeti kedves nótáját.

Paradicsomkertben virágzott ma egy fa,
Annak ágai közt ragyog aranyalma,
Kinek leszedője Szent Mihály volt vala,
E földön levőknek kegyes pátrónusa.


Örvend az ég vigaszsággal, dícséretekkel

Örvendezünk, Betlehembe mejünk ajándékokval,
Istállóhoz, bornyúk jászolyához a pásztorokval.
Ott született Isten fia, egy kis gyermecske,
Atyáinktól régtől fogván várt küsdedecske.

Kemén ágyba, se hideg jászolyba sír mü örömünk,
Kis korába, első órájába már szenved értünk.
Meztelen testecskéje hóval bételik,
Hideg széltől fejecskéje jaj, mint sérteték.

Ezt látjátok, méges nem szánjátok édes Jézusunk.
Ezt látjátok, méges nem szánjátok édes Jézusunk.
Igérjük, hogy soha többet meg nem bántunk már!
Jöjj el édes Jézus, jöjj el, lelkünk készen vár.


Örvendezünk, Betlehembe mejünk ajándékokval

Örvendezzünk, Betlehembe menjünk ajándékokval.
Estállóval, s e barmok jászljába, pásztorokval.
Ott született Isten fia, s egy kis delmecske,
Mezítelen testecskéje hóval bételve.
Jaj, mily fázik, arcája es ádzik, sűrű cseppektől.
Mennyi cseppek, annyi gyöngyök, mind értünk hullnak,
S ezek a mennyei vizek lekünkre folnak.
Jöjj el, édes Jézus, jöjj el, lelkünk készen van!
Jöjj el, édes Jézus, jöjj el, lelkünk készen van!


Örvendezzünk, Betlehembe menjünk ajándékokval

Örvendezzünk, Betlehembe menjünk ajándékokval.
Megszületett Isten fia, s egy kis gyermekecske,
s Atyáinktól régtől fogva már (várt) kisdedecske.
Hideg istállóba, s a barmok jászlikba,
Született nékünk Krisztus.


Összedőlt a meszes kanna,
Majd megverlek téged, Panna,
Nincs a tótnak annyi pénze,
Hogy tégedet kiválthatna.

Járd meg dőre, ha nincs eszed,
Ami volt is, rég elveszett,
Kicsi lábod nagyra hányod,
Nagy az orrod, szarba vágod.

Ég felettünk, ég alattunk,
Egész éjjel jól mulattunk.
Reggel van már, dél kezd lenni,
Jó lesz végre hazamenni.


Összedőlt a meszes kanna

ősszel érik a fekete szőlő
ősszel házasodik a szeretőm
ha meg nem hív a lakodalmába
száradjon el vőlegény korába

leszedik a szőlőt nemsokára
árván marad a tarló utána
te is árván maradsz kisangyalom
mert már nékem el kell masíroznom


ősszel érik a fekete szőlő

Ősszel érik babám a fekete szöllő
Te voltál az igazi szerető
Bocsáss meg ha vala-valaha vétettem
Ellenedre babám rosszat cselekedtem.

Jaj de szépen zöldül a rimóczi határ
Közepibe legel egy kis bárán
Közepébe gyöngyön legel egy kis bárán
Jaj de csinos büszke a rimóczi kislán.


Ősszel érik babám a fekete szöllő

Ősszel, ősszel Szent Mihály-nap közeledik,
A juhászok a juhokat számba veszik,
Akinek van ürüje, rajta van a csengője,
Hajtja, hajtja hazafele.

Hajtja, hajtja, hajtogatja hazafele,
Madarasi, Madarasi csárda fele,
A csárdába behajtja, kocsmárosnak eladja,
Felesége úgy siratja.

Gyere haza, késő van már drága kincsem,
Cifraszűrös, nagybajuszú hitves férjem,
Mert, ha soká itt leszünk, sokat elköltögetünk,
Ingünk sem lesz, mit ránk vegyünk.

A juhász most a kalapját félre vágja,
Bundáját a csárda közepire vágja,
Táncolj asszony, fizetek, úgyis terád keresek,
Ne mondják, hogy nem szeretlek!


Ősszel, ősszel Szent Mihály-nap közeledik

Összeveszett a pipa a zacskóval,
A csutora meg a gyufatartóval.
Pipám elment Lengyelország széle végére,
A csutora Amerika felé.

Azutánn, egy csütörtöki napon,
Bekopog a pipám az ablakon:
– Jó estét, édes gazdám, visszajöttem már!
Van-ë belém jó trafikos dohán?

Ezt az öreg cigány, ahogy hallotta,
Tíz pengõjért trafikot hozatta.
Úgy mëgtáncoltatta a pipa a zacskót,
A csutora meg a gyufatartót.

Erre már a szurkáló is fölállott:
– Hát én, édes gazdám, hová jutok?
– Maj’ jó löszöl a sallangom széle-végére,
Azután meg a pipám közepébe!


Összeveszett a pipa a zacskóval

Öste virágzik a jó tök
Szép leánból lesz a rossz dög
Magas fára kőt a kánya kőt a kánya
Szép leánból lesz a dáma nyehonye

Itt a lányok olyan cifrák
A fazékot ki se mossák
A kutyával kinyalatják kinyalatják
A karóba kiaggatják nyehonye

Keresztúri bíró lánya
Férjhöz menne de nincs ágya
Ha nincs ágya vagyon hája vagyon hája
Tapogasd meg hogyha állja nyehonye

Ha még egyször legény lennék
Megnézném akit elvönnék
Megválasztanám a leánt a szép leánt
Mint a zacskóba ja dohányt a dohányt


Öste virágzik a jó tök

Östelödik, sötétedik,
Az én rózsám nem írkezik. (hm)
Nem érkezik, vagy dóga van,
Vagy szeretője más vagyan. (m)
Vagy irtózik az anyjától,
Attól a vén boszorkánytúl.

Arass, rózsám, arass kilenc kéve nádot,
Hogy perzseljük meg aztat a vén anyádot.
Verje meg az Isten a szeretőm anyját,
Mér tiltsa jő tőlem az ő kedves fiát.

Mert ha neki fia vót,
Nekem is szeretőm vót.
Mert ha neki kedves vót
Nekem még kedvesebb vót.


Östelödik, sötétedik

Őszi harmat, hideg eső,
Őszvel érik meg a szőlő,
Háj, rózsám, violám.

Ha megérik bornak szedjük
A szép leányt fér´hez visszük,
Háj, rózsám, violám.
...


Népzenetár - Dalszövegek