Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szerelek,
Kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek. 

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget, 
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
Zsebkendõjét könnyeitõl soha ne szárassza meg.