A gyimesi hegyek kőből vannak rakva,
De sok édesanya sírva jár alatta.
Ne sírj édesanyám, ennek így kell lenni,
Minden jó családból, egynek rossz kell lenni.

Idesanyám voltál, mér nem tanítottál,
Vékony nádszál voltam, mér nem hajlítottál?
Hajlítottál volna, meghajoltam volna,
Ilyen sorsüldözött, sose lettem volna.

Testvérek, rokonok, de hűtlenek vagytok,
Betegágyaimba meg se látogattok.
Nem fogok meghalni, haza fogok menni,
Testvéri jóságtok meg fogom köszönni.

Ritka az a búza, melybe konkoly sincsen,
Ritka az a kislány, melybe hiba nincsen.
Mert az én búzámba még egy konkoly sincsen,
Szerettem egy legényt, verje meg az Isten!

Szállj el fecskemadár, zöld erdőn keresztül, 
Mondd meg az anyámnak, csak ő van egyedül!
Ha kérdi hol vagyok, mondjad, beteg vagyok,
Szeredai kórház vaságyán hervadok.