Cseres erdőn, csárda előtt a lovam
MagyarCseres erdőn, csárda előtt a lovam, Lovam fején arany kantár, zabola. Vezér lovam zálogba van pergőstől, Én magam is kurta vason egyedül. Nem akar a vezér lovam legelni, Rézpatkóját haragosan zörgeti. Visszatekint-visszanéz a pusztára, Amott jönnek a szuronyos zsandárok. Egyik zsandár azt mondja a másiknak, Hová valók vagytok kettős betyárok? Gyimes völgye, Csík vármegye a hazám, Arra sirat engem az édesanyám. Dehogy sirat, még eszébe se jutok, Mert nem tudják, hogy én fogságba vagyok. Fényes lakat, rozsdás lánc a kezemen, Jaj Istenem, hogy sirat a kedvesem! Dehogy sirat, rég el vagyok felejtve, Meg sem haltam, már el vagyok temetve. Mikor mentem Szeredából lefelé, Zörgettem a láncot a zárka felé. Te bús zárka, hulljon le rólad a zár, Csak még egyszer lehessek szabad madár! Ha még egyszer szabad madár lehetnék, Még az árva madárnak se vétenék.
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5593