Csepereg az eső lovam sörényébe,
Lovam sörényéről a fekete földre.
Fényes kis szuronyom ázik,
Puskám csöve megrozsdázik,
Eressz be galambom, mert a lovam fázik.

Az ökör a földet nem magának szántja,
Az anya a fiát nem magának tartja.
Húsz évig tartja magának,
Húsz év után adja másnak,
Harminchat hónapot szolgál a császárnak.