Udvarom kapuja
MagyarUdvarom kapuja Félig ki van nyitva, Szekereknek rúdja Rajta ki van nyújtva. Szeretőm szerelme Szállott a szívemre, Diófának ága Hullott a keblemre. Csak azért szeretem Az alvégre menni, Szeretem, szeretem Oda vizér járni. Mer az én galambom Oda jár itatni, Mer az én galambom Oda jár itatni. Lovát megitatja, Magát megmutatja Szép piros orcáját Vélem csókoltatja. Ne csókolj, ne szeress, Mer nekem nem kellesz. Ne csókolj, ne szeress, Mer nekem nem kellesz. Mért nincs minden lánynak Kút az udvarában, Aranyos diófa Pitvarajtójában? Holdvilág a naptól Messzi jár egymástól. Én is messzi járok A kedves babámtól. Nekem ül ülembe, Másnak néz szemébe. Innen is kitetszik, Nem igaz a szíve.
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5017