Lápafő határán búsul az a nagy fa,
Híres Sobri Jóska aluszik alatta.

Olyan mélyen alszik a fekete földben,
Nem is tudja, hogy a sírját fű benőtte.

Sötét holló szállott a fa tetejére,
Nézi a sírt, fejét sem fordítja félre.

Lassan járj ott pajtás, holló meg ne hallja,
El ne szálljon onnajt, Sobrit hadd sirassa!