A füzéri templomtorony, jaj de messzire ellátszik,
Közepébe, négy sarkába, négy szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát csárdás kisangyalom, tied leszek én valaha.

Este van már, késő este, kilencet ütött az óra,
Ez a kislány, barna kislány, mégse jött el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret,
Így hát csárdás kisangyalom, mégsem lehetek a tied.