Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti
De a Jolán szülei nem engedi
Hadd el Jolán, ha nem szabad szeretni
Majd meglátod mit fogok cselekedni

Szabó Gyula egy vasárnap délután
Találkozott Jolánkával az utcán
Kicsalta a zölderdőbe sétálni
Hogy ott ketten virágit fognak szedni.

Mikor kiértek az erdő szélére
Na most Jolán térdepelj le a földre
Ha nem szabad, hogy mi egymásé legyünk…

Szabó Gyula levolvere de fényes, 
Jolánkának két golyó elégséges.
Kettőt lőtt a Jolánkának szívébe
Egyet meg a saját maga szívébe.