E pünkösdi rózsa
Kihajlott ez útra.
Nekem es kihajlott
Szekeremnek rúdja.

Nem tudom édesem,
Jóra-e, vaj rosszra,
Jóra-e, vaj rosszra,
Vaj hótig bánatra.

Adná zIsten, jóra,
Ne fordítsa rosszra,
Ne fordítsa rosszra,
Vaj hótig bánatra.

Kimenék ez utra,
Lenezék ez uton,
Látom édesemet,
S ő es láta ingem.

Akarám szólítni,
Szánom busítani,
S ez ő gyenge szívit
Megszomorítani.

s Úgyes megszólítám
Egy szóval, kettővel.
s Úgyes megszólítám
Egy szóval, kettővel.

Merre mensz édesem,
Hova mensz édesem?
Víz alámentire,
Szélnek feljöttire.

Víz alámentire,
Szélnek feljöttire.
Ne menj el édesem,
Ne hagyj el ingemet.

Met megveszen ingem
s E hideg havasa,
s E hideg havasa,
Disznó turkálása.

Nem veszen édesem,
Jó meleg csergében,
Nem veszen édesem
s E meleg csergében.

Fuvadoz e szellő,
Azt sem tudom, merről.
Alul-e, vaj felül,
Vaj édesem felől.

Fudd el jó szél, fudd el
Hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát,
S ez én lelkem búját.

Fudd el ződ erdőbe,
Lódzás közepébe,
Fudd bé jédesemnek
Meleg kebelibe.

Jaj, ne fudd szegénnek,
Hogy éljen kedvire!
Éljen, eki élhet,
Met én nem élhettem.

Met én nem élhettem
Butól s e bánattól,
Butól s e bánattól,
S e feteke gyásztól.