A fekete hattyú
MagyarA fekete hattyú Gyászt visel magáért, Én is gyászt viselek A régi babámért. Istenem, Istenem, De sok ennyi idő, Hogy telik el búval Ennyi gyászesztendő? Nyárba nyíl a szegfű, S e sok piros rózsa, Nem tudnálak, rózsám, Felejteni soha. Nem tudnálak, rózsám, Soha megátkozni, Nagy átok van rajtam, Mért tudlak szeretni? Hosszú az éjszaka, Nincs kivel aludjak, Bánatos a szívem, Nincs ki vigasztalja. Sokan lefeküsznek, Víg álmokat látnak, Csak az én szemeim Párnákat áztatnak. Fúvom az éneket, De nem jókedvemből, Csak a bú fúvassa Szomorú szívemből.
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=3933