ó én édes hazám te jó magyarország
ki kereszténységnek viseled paizsát
viselsz pogány vérrel festett éles szablyát
vitézlő oskola immár isten hozzád

egriek vitézek végeknek tüköri
kiknek vitézségét minden föld beszéli
régi vitézséghez dolgotokat veti
istennek ajánlva legyetek immár ti

ti is rárószárnyon járó hamar lovak
az kiknek hátakon az jó vitéz ifjak
gyakorta kergetnek s hol penig szaladnak
adassék egészség már mindnyájatoknak

fényes sok szép szerszám vitézlő nagy szépség
katona-találmány új forma ékesség
seregben tündöklő és fénlő frissesség
éntülem s istentül legyen már békesség

igaz atyámfia s meghitt jóbarátim
kiknél nyilván vadnak keserves bánatim
ti jutván eszemben hullnak sok könyveim
már isten hozzátok jó vitéz rokonim

ti penig szerzettem átkozott sok versek
búmnál kik egyebet nekem nem nyertetek
tűzben mind fejenként égjetek vesszetek
mert haszontalanok jót nem érdemeltek