Kádár István históriája 3
MagyarKádár István históriája 3. Szabó Pál, szerelmes édes kenyeresem Kit a hadnagyságra jó szívvel emeltem Tedd a sírba kérlek meghidegült testem Honnat előkéri Krisztus én elhiszem. Mely nehezen esik tölleg megválásom Azt meg nem mondhatom mert nincsen szóllásom Nem lehet teveled tovább maradásom Mert Krisztussal lesz mennyekben lakásom. Nem kérlek, hogy vigy el ama messze földre Ama cifra pompás temető helyekre Hanem hol kiomlik testemnek a vére Ott legyen csak közel eltemető helye. Ámbár a vadak is testemet megrágják Hollók és farkasok véremet kiszívják Ítéletnapjára majd előállítják Ama reménységre ismét feltámasztják. Végekben lakozó sok főkapitányok Kik engemet kinccsel gyakran ruháztatok A kincsért én tőlem törököt vártatok Már elmúlt én tőlem többet nem várhattok. Ha én valakitől valamit elvettem Vagy a szegényeken erőszakot tettem Bátor holtom után legyen átok nevem Én Isten előtt is adjon számot lelkem. Immár jó vitézek, az Istenre kérlek Hogy amint én éltem ti is úgy éljetek Sok szegény árvákon essék meg szívetek Ne legyen a magyar soha ellenségtek. Ez éneket aki rendelé versekben Vitéz Kádár István kesergő szívében Csak alacsony sorsú gyenge értelembe Ha nevét keresed nézzed e versekben. Dicséret dicsőség legyen az Istennek Párját fogja fel még a magyar nemzetnek Legyen őrizője minden híveinek Mondjunk dicséretet az ő szent nevének. "Énekeltem a Kádár István versit özvegy Lőrinc Mihályné Vitus Ágnes, 63 éves szentegyházasfalvi lakos"
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=2937