Kádár István históriája 3.

Szabó Pál, szerelmes édes kenyeresem
Kit a hadnagyságra jó szívvel emeltem
Tedd a sírba kérlek meghidegült testem
Honnat előkéri Krisztus én elhiszem.

Mely nehezen esik tölleg megválásom
Azt meg nem mondhatom mert nincsen szóllásom
Nem lehet teveled tovább maradásom
Mert Krisztussal lesz mennyekben lakásom.

Nem kérlek, hogy vigy el ama messze földre
Ama cifra pompás temető helyekre
Hanem hol kiomlik testemnek a vére
Ott legyen csak közel eltemető helye.

Ámbár a vadak is testemet megrágják
Hollók és farkasok véremet kiszívják
Ítéletnapjára majd előállítják
Ama reménységre ismét feltámasztják.

Végekben lakozó sok főkapitányok
Kik engemet kinccsel gyakran ruháztatok
A kincsért én tőlem törököt vártatok
Már elmúlt én tőlem többet nem várhattok.

Ha én valakitől valamit elvettem
Vagy a szegényeken erőszakot tettem
Bátor holtom után legyen átok nevem
Én Isten előtt is adjon számot lelkem.

Immár jó vitézek, az Istenre kérlek
Hogy amint én éltem ti is úgy éljetek
Sok szegény árvákon essék meg szívetek
Ne legyen a magyar soha ellenségtek.

Ez éneket aki rendelé versekben
Vitéz Kádár István kesergő szívében
Csak alacsony sorsú gyenge értelembe
Ha nevét keresed nézzed e versekben.

Dicséret dicsőség legyen az Istennek
Párját fogja fel még a magyar nemzetnek
Legyen őrizője minden híveinek
Mondjunk dicséretet az ő szent nevének.

"Énekeltem a Kádár István versit özvegy Lőrinc Mihályné Vitus Ágnes,
63 éves szentegyházasfalvi lakos"