Kádár István históriája 1.

Szörnyű nagy romlásra készül Pannónia,
Melynek mint tengernek megáradott habja
Sok búnak bánatnak körülvette árja
Mert a vitézeknek esett ma egy hijja.

Nem illik a vitézt nékem elhallgatnom
Sőt méltó Kádárról bölcs verseket írnom
Elsőbben szentírást kell ezekre hoznom
Azután a romlott magyar népre szabnom.

Olvassuk ama nagy Ótestamentumban
Kevés nép maradott sokszor zsidóságban
Mert fogva tartattak Babilóniában
Sok zsidó vitézök esett el a harcba.

Nem így volt a dolga jó Magyarországnak
Abban nevelkedett vitézlő Kádárnak
Mása volt higgyétek Hektornak Joábnak
Oltalmazója volt Kádár az országnak.

Az Isten ládáját egyszer el is nyerték
Hofniszt és Finiászt mikoron megölték
Mikor Éli papnak e dolgot megvitték
Rút halállal meghalt székéből kiesék.

Hektor is valamíg Torjában laktaték
Addig a város is épen megtartaték
De mihelyest Hektor nyaka elmetszeték
Mindjárt a város is ellenségre bírék.

Elhagyá érettünk a Felföldnek partját,
Hogy hallá itt alatt magyarok romlását
Fölköté érettünk Kádár István kardját
Ó jaj mely kevéssé forgatá szándékát.

Mely imé hirtelen esék változáson
Midőn küldék őtöt Pápóc oltalmára
Újfaluhoz gyűle tatárok tábora
Ott lőn Kádárnak is utolsó csatája.

Rába vizén mindjárt több tatár költözék
Kádár vitéz módra velök megütközék
Hátul a seregek eszekbe nem vették,
Hogy másutt a vizön több tatár érkezék.