kapitány úr ha felül a lovára
könnyes szemmel visszanéz a bakára
szemeiből hullanak a hullanak a könnyei
szegény magyaroknak de sokat kell szenvedni

kapitány úr azt mondja a bakának
maradj vissza édes fiam zupásnak
három fényes csillagot varrok varrok gallérodra
egész század hallgat a te szavadra

köszönöm a kapitány úr jóságát
adja másnak azt a fényes csillagját
van énnekem odahaza kökényszemű galambom
két szemében ragyog az én csillagom

három kislány kiment a temetőbe
mind a három letérdepelt a földre
egy közülök feltekintett fölsóhajtott az égre
mért is lettem katona szeretője