Sándor Anna az ő ágyát

1.
Sándor Anna az ő ágyát magosra vetëtte,
Kóta jËmbre ja kalapját rajta felejtëtte.
2.
Hozd ki, Anna, kalapamot, tëdd ës a fejembe,
Hogy në néjzen mindën kislán kacagó szëmëmbe.
*
3.
Sík mezőbe, ződ erdőbe sétál ëgy madárka,
Kék a lába, ződ a szárnya, jaj be gyüngyön járja.
4.
Kék a lába, ződ a szárnya, jaj be szépën járjo,
Hivu ingëm utitarsul, el ës mënyëk mára.