Mit nem tettem vóna érted forró szerelmemben.
De te, rózsám, hűtlen lettél, verjen meg az Istën.
Hányszor ömlett két szemedből a boldogság könnye, m-
Most a bánot és fájdolam könnye foj hejëtte.

Ütett már a végső órám, késérjél ki, babám,
Ott ássák az én síramat a temető dombján.
Szomorúfűz hervadt lombja ráhajlatt a sírra,
Vándormadár szállott rájo, bánotamat sírja.