Reggel jókor kimentem a kútra,
Letettem a vedremet az útra.
Arra járt a vármegye hadúja,
Belelépett, kiesett a vedremnek az alja.

Belelépett, kiesett a vedremnek az alja,
Elhagyott a szeretőm, a barna.
Mit bánom én, hogyha elhagyott is,
Mán ezután megélek én egyesegyedül magam is.