Idefele nagy mart alatt,
Három legény búzát arat,
S a legkisebb mind azt mondja,
Hogy búzának nincsen magja.

Annak azért nincsen magja,
Három hete, hogy arassa,
Neki nem kellett sallócska,
Csak a hives árnyékecska.

Én Istenem, e­jött este,
­Z én szeretőm nem jött ide,
Vaj nem jöhet, vaj nem lehet,
Vaj szereteje más lehet.

Ha szereteje más lehet,
Izenje meg, vaj monyja meg.
Ne tartson ingem csúfjának,
Szeretője bolondjának.

Az gondolja ő magába,
Hogy maradtam e nyakára,
Nem maradtam e nyakára,
Sem az ő morzsalékjára.

Se bocskorát úgy fölköti,
Klézse útját végre sepri.
Azt ő tartsa jó szokásnak,
Magát jó ember fiának.