Csángómagyar, csángómagyar,
Mivé lettél csángómagyar?
Ágrólszakadt madár vagy te,
Elvetedve, elfelejtve.

S egy pusztába telepettél,
Melyet országnak neveztél.
Mos­ se országod, se hazád,
Csak az Uristen gondol rád.

Idegen nyelv béboritt, nyom,
Olasz papocskák nyakadan.
Nem tucc énekelni, gyónni,
Anyád nyelvin imátkozni.

Én Istenem, hova leszünk?
Gyermekeink s mi elveszünk.
Melyet apáink őröztek,
Elpusztittyák szép nyelvünköt.

Ha­ja még áll Magyarország,
Uristenünk, te is megáldd,
Haj, rajtunk könyörüljenek,
S elveszni ne engeggyenek.

Me­ mü es magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakattunk.
Uristen sorsunkon segiccs,
Szegény csángót el ne veszisd.