Népzenetár - Csujogatások


Aki reám haragszik
Egyék békát tavaszig,
Tavasz után egeret
Míg a szeme kimered!
Aki reám haragszik, rázza hideg tavaszig!
Aki reánk haragszik,
egyen békát tavaszig.
Tavasz után egeret,
míg a szeme kimered.
Aki rivánk haragszik,
egyék békát tavaszig,
tavasz első napjáig,
míg a kökény virágzik,
tavasz után egeret, míg a szeme kimered.
Aki szuszog üljön le, felállok én helyette!
Aki táncol magába, kötőfék a nyakába!
Akinek a feje fáj, nem való annak a bál!
Akinek most kedve nincs,
Annak egy csepp esze sincs.
Aki nem tud mulatni,
Menjen haza aludni.
Amíg kicsi leány voltam, 
a szilváért majd meg holtam. 
De mostan már nagyobb vagyok, 
a legényért élek-halok.
Amikor én legény voltam,
A szép lányért majd meg holtam.
De ahogy meg öregedtem
Mindentől megcsömörlöttem.
Apró bingyó pityóka, esmen megvót egy nóta.
Aranyóra a farom, úgy jár ahogy akarom!
Aratás, takarás, akkor van a jajgatás.
Lakodalom, sokadalom, akkor nincsen beteg asszony.
Asszonyt hozunk, nem ponyvát,
Hadd fogjuk meg a kontyát.
Attól, hogy a tököd ráncos,
nem vagy te még népitáncos!
Atya, Fiú, Szentlélek,
Én a paptól nem félek,
Mer' a pap is hibázik
Ha sötétbe cicázik!
Az az egész nyavalyám: csak egy csókért fáj a szám!
Azt a csókot megkapnám, többet se fájna a szám!
Az én babám azért kancsal,
fejbe rugtam a bakancsal!
Az én babám szemöldöke
Többet ér, mint a hat ökre
A hat ökre szántó-vető
De a babám hű szerető
Az én babám úgy szeret
Reám néz és rám nevet
Mer’ az én szám édes méz
Minden legény reám néz
Mer’ az én szám mandula
A babám megcsókolja
Az én lábam kijárja, csak a padló kiállja.
Az én szemem fekete
Édesanyám festette
Megfestette feketére
A legények szerelmére
Az én szemem lenvirág
Szeret az egész világ
Az én szemem olyan kerek,
Ahányat lát annyit szeret.
De a szívem olyan igaz,
Ezer közül egyet választ.
Az én szoknyám rózsaszín, 
tegnap vette egy legény
Ha még egyet vett vóna 
két rózsaszín lett vóna!
Az én szoknyám rózsaszín, Vette nekem egy legény,
Ha még egyet vett volna, két rózsaszín lett volna.
Az én uram kóbori, megkéne borítani. 
Megborítom uramat, kimulatom magamat.
Azért adtam három pengőt, hogy a farod járjon rezgőt.
Azért vagyok lenbimbó,
Hogy szeressen a bíró.
S azért vagyok lenvirág,
Hogy szeressen a világ.
Azt gondolod, te csipás,
Hogy engem nem szeret más.
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb virág is!
(Füzes)

Forrás:
http://frenys.com/220089513086-a-nap-csujogatasa/
http://ordogborda.hu/nepdalszoveg/39/Felcsikikonyv.pdf