Elmentem én katonának, puska volt az első,
Sirt a bundás, hullt a könnye, mint a záporeső.
Ne sirj, bundás, ne keseregj, letellik a katonaidő!
Nekem is volt, de már letelt a három esztendő!

A pakrócom négy sarkába varrtam a nevemet,
Átadtam a szerelvényem a huszonketteseknek.
Hadd olvassa, sej, haj, egy ujjonc regruta,
Kinek van még szép Veszprémbe sok szomoru napja!