De tölgyekalatt
MagyarDe tölgyekalatt Valamerre jártam, Szülőhonomat - Csakis ott- találtam: S hol tengve, tunyán Hajt, s nem virul a tölgy: Volt bár Kánaán, Nem lett honom a föld. A tölgyek alatt Még most is elülök: Bűv-kép csalogat, Ábrándba merülök: Hajó-kerekek Zubogását hallom... „Hajrá, gyerekek: A vízi malom!” A tölgyek alatt Ím, meglep az alkony, Hűsebb fuvalat Zörög át a parkon: Felhők szeme rebben: Haza sietek, Jobb ott, melegebben, Ki vén, ki beteg.
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=6603