Édesanyám olyan vizet adott,
Amitől a szeretőm elhagyott.
Most is olyan szerető hagyott el.
Míg én élek, sosem felejtem el!

Esik eső, sár, víz van az utcán,
Ez a kislány sírva mossa a ruhát.
Sírva mondja az édesanyjának,
Eltiltották tőlem a rózsámat.

- Ne sírj, lányom, van még a faluba!
Nevelnek még legént a számodra!
— Mit ér, anyám, ha én nem szeretem?
Gyászba borút az egész életem!