Hej!
Előrül kezdöm el,
Hogy mögértsük a szót.
Mivelhogy Kecelön,
Országos vásár vót.

Hej!
Két forint húsz krajcár
Vót a lajbi zsebbe.
Mikor a bürgéket 
Behajtottuk Kecelre.

Szörnyen szép jószág vót,
De a szent sé kérte.
Haragudott is a
Purzsa sógor érte.

Hej!
Né lármázzon sógor!
Odaszólok neki.
Tán meghibbant kendnek
Az esze kereki.

Hej!
De ű egy szót sé szót.
Ögye ki a fene.
Hanem odavágott
A fejem tetejire.

Hej!
Azt tudtam teréfál,
De eszibe sé vót
Én is odavágtam
A horgos mögyfa bunkót.

Hej!
Mikor odavágtam,
Akkor néztem nagyot.
Merthogy a Purzsa sógor,
Menten összerogyott.

Kilencen rugdostuk,
Mégse térült eszre.
Úgy köllött a sógort,
Betóni Kecelre.

Hej!
Azt kérdi a doktor
Mi a fene lelte?
Merthogy a sógornak, 
Kilógott a nyelve.

Hej!
Nyolc nap múlva möntem,
A sógort mögnézni.
Merthogy akkor kezdett
Lassan eszre térni.

Hej!
Annyira berúgtam,
Nem tudtam hazamönni.
Ángyomasszony mondta.
Inni köll csak inni.

Hej!
Mert az ángyom mondta.
Inni köll csak inni.

Hej! No, igyunk!