Tele van a temető árka vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Isten, kiapasztja a vizet,
Visszaadja a régi szeretőmet.

S jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Egy párnára ketten kell lefeküdni.
A párnának a két vége elszakad,
A közepe tiszta újnak megmarad.

Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél.
Mer az első igazán tud szeretni,
Másodikér de sokat kell szenvedni.

Ki az első szeretőjét elhagyja,
Életében mindig csak azt sirassa.
S én is olyan szeretőmet hagytam el,
Amíg élek sohasem felejtem el.