Péterfia laktanyára rászállott egy páva,
Vizet merít a szájába ja reguták számára.
Mosdjatok reguták, mert porosak vagytok,
Azt csak a Jóisten tudja mikor szabadultok.

Gyolcs az ingem, gyolcs a gatyám, lobogós az ujja,
Nem lobog az, nem lobog az, ha ja szél nem fújja.
Ha ja szél nem fújja, magam lobogtatom,
Még az éjjel a kisangyalom százszor megcsókolom.

A pokrócom négy sarkába vágom a nevemet,
Átadom a szerelvényem az ötvenheteseknek.
Hadd olvassa sej-haj a bundás reguta,
Kinek van még ide hátra harminchat hónapja.